Így készült

2017.10.30 11:24

A farkas álma volt az egyik legkorábbi próbálkozásom a grafikusi pályán. Előtte csak kiadványszerkesztéssel foglalkoztam, noha kacsingattam a grafika irányába is. Ennek ellenére a mai napig ez a kép az egyik kedvencem. A lehető legjobban kifejezi a kötet hangulatát, emellett sikerült elkapni a címadó novella mondanivalóját úgy, hogy azzal az író is maximálisan elégedett volt.

Képileg egyszerű, mégis sikerült belecsempésznünk egy kis szimbolikát.

"és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.”

A címadó novella ezzel a Szabó Lőrinc idézettel kezdődik, és ez meghatározta az alaphangulatot a képhez is. Egyszerű történet, mégis egy bonyolult társadalmi ellentmondásról szól. Az emberi nyájról, a kispolgári élet posványában vergődő férfiről, aki farkasnak álmodja magát ­– érzi az ösztön hívását, a vér ízét a szájában –, majd felébredve a szürke panelházak közt, napi betevő cigijét szívva jut el odáig, hogy levadássza a vacsoráját: egy pizza-szeletet a Teszkóban. Eközben a Farkas, a falkavezér, vérszagú portyán vezeti csapatát. A hajsza után különös látomást él át: pizzákról, panelházakról, buszmegállókban elszívott cigarettáról álmodik. Hogy kiderüljön, ki az álom, ahhoz el kell olvasnunk a történetet.
Erre a filozófiai gondolatra épülő novellának a képi megjelenítéséhez nekem is szimbólumokban kellett gondolkodnom, ráadásul elvonatkoztatva a megszokott sablonoktól.
A farkas az egyik ilyen fontos eleme volt ennek. Nagyon nehéznek bizonyult megfelelő mintát találni hozzá. Olyan farkasfejet kerestem, ami úgy nyitja szét fenyegetően a pofáját, hogy közben nem sunyja le a fülét. Ugyanis ilyen a valóságban elég ritkán fordul elő, a farkas szinte sosem támad úgy, hogy nem hajtja le a fejét előtte. Arra apelláltam, hogy az emberek tudatalattijában eltemetve élnek még az ősi ösztönök, és ezt az ellentmondást valahol érezni fogják. Hogy valami nem stimmel azzal a farkassal, nem is igazán farkas... Vagy legalábbis van rajta valami szokatlan. (Túl azon, hogy piros farkas sem igazán létezik. J) De a megfelelő, egyébként eredetileg is festett kép alapján már nem volt nehéz elkészíteni a végeredményt.

A képen megjelenő, film-noirok hangulatát idéző fekete, kalapos alak szintén sok keresgélés eredménye. Nagyon nehéz megfelelő sziluettet kitalálni, ami egyszerre kifejező, nem nyomja el a képen domináló többi grafikai elem, nem nyomja el a tipográfia, stb. És ne is tűnjön úgy, hogy csak egy fekete pacát tettem a borítóra… Nekünk egy olyan sziluett kellett, ami megjeleníti a nagyvárosi farkast, és az ő életében keletkező bizonytalanságot, amit különös álmai keltenek. Aki végső soron maga a 21. század egyszerű embere, akiben felmerül, talán másként is lehet élni…

És végül az egész álom-világot is láttatni kellett, ami különös módon egy éjszaka erejéig összeköti az embert és a Farkast. Ezt szolgálja a vörös, lázálmot és vért idéző köd, amelybe az alak belép, a farkas pedig előbukkan belőle.

A kötet jelenleg a Libri sikerlistáján Irodalom/Szórakoztató irodalom/sc-fi kategóriában az ötödik helyen áll.